Megszületett az ország 2017-es költségvetése, jóváhagyásra benyújtották a Parlamentnek. Ahogy az lenni szokott, az ellenzék rögtön elkezdett tüzelni a lövészárkokból. Mindez annak ellenére, hogy egyetlen javaslatra nem emlékszem, ami mellett korábban kiálltak volna, ami saját kútfőből, esetleg saját programjukból adódóan támogatni szerettek volna. Az ellenzék sajnos nincs azon a színvonalon, hogy komolyan lehetne venni, semmi konstruktivitás, csak a hisztérikus Orbánozás megy. Meglepő viszont néhány elemző egy síkon mozgó értékelése, itt már szakmai problémákról van szó. Nézzük sorba a főbb kifogásokat. Mindenképpen az első helyre kerül a nullszaldós költségvetés kérdése.
Szinte nincs olyan elemző aki ne foglalkozzon ezzel a témával, elfelejtve azt az egyszerű tényt, ha nem lennének a horribilis mértékű kamatkiadások, akkor az országnak már több éve nullszaldós költségvetése lenne. Az elmúlt időszakban részint az EU-előírások miatt, részint a hazai gyakorlat miatt a költségvetés átláthatósága nem volt egyértelmű, legalábbis az értelmezéshez gyakorlat,és szakmai ismeret kellett. Ezen próbál most javítani a szakvezetés és három fejezetre bontotta a költségvetés tartalmát, ezzel átláthatóvá, könnyebben érthetővé téve az ország 2017-es terveit. Az állam működési költségvetése nullszaldós lesz, a másik két fejezet pedig az uniós és hazai fejlesztési források felhasználása, pedig várhatóan deficites.Ez teljességgel érthető, hiszen ezek azok a területek, ahol a gazdasági változások gyakrabban érvényesülnek, és átrendezik az eredeti elképzeléseket. Ezzel együtt a költségvetés a korábbiaknak megfelelően konzervatív módon készült. Az előre nem várt kockázatok kivédésre a kormányzat kéttípusú központi tartalékot képzett. Az Országvédelmi Alapba 60,0- míg a rendkívüli kormányzati intézkedésekre 110,0 mrd lesz jövőre.
 |
| A költségvetési táska (forrás: Hírsztráda blog) |
A „kritikus elemzők” most elővették az Unió középtávú hiányterveit, aminek számítása még a mai napig nem tisztázott, de már az a gondjuk, hogy miért nem az 1,7%-os hiánycél lett megfogalmazva. Erre mondta Varga Mihály, hogy ez a cél 2018-ban minden további nélkül elérhető.
A másik lényeges kritika a bérek, jövedelmek alakulása, döntően azzal a megfogalmazással, hogy ennek növelése érdekében semmit nem tesz a kormány. A jövedelmekre vonatkozóan a tervezett ÁFA-csökkentések minden korosztályban jelentősen növelik a reáljövedelmek értékét, főleg az infláció függvényében. A fiataloknak nyújtott adókedvezményeket nem is említem, ezzel tele van a napi sajtó, és csak egyet lehet érteni ezekkel az intézkedésekkel.
Sokak figyelmét elkerülte, hogy az éttermi szolgáltatások ÁFA-ja is csökken, ez kettős hatású: egyrészt a csökkenő ÁFA lehetővé teszi az itt dolgozók béremelését, hiszen erről a területről sokan mennek külföldre dolgozni, a másik: növeli az idegenforgalmi bevételeket.
Egyébként is itt és most néhány félreértést is el kellene oszlatni. Az Államnak semmilyen gazdaságban nem érdeke az alacsony bér, egyszerű belátni: a nagyobb bér magasabb fogyasztást, nagyobb adóbevételt jelent. A magas bér a magánszférában viszont profitcsökkentő tényező, tehát korlátai vannak. Milyen lehetőségek vannak az állam kezében? Emeli a minimálbért, és az állami szektorban kiszámítható, hosszabbtávú életpálya modelleket alakít ki. Ezekkel a „nyomásgyakorló” eszközökkel él is a kormány. Van azonban egy olyan tényező, melynek elemzésével szinte senki sem fogalkozik, nagy megmondóinknak eszébe sem jut.
Nevezetesen az egyensúlyi árról van szó, amely a munkaerőpiacon is érvényesül. Mit is jelent ez…ahol a felkínált mennyiség pontosan megegyezik a vásárolni szándékozott mennyiséggel, vagyis minden elkel a piacon és sem többlet és sem kereslet nem jelentkezik. Valószínűleg mindenki számára ismert a „Marshall kereszt”, ha nem, akkor utána lehet nézni. Tehát a gazdaság minden szegmensében egyensúlyra törekvés érvényesül, és ez játszódik le kis hazánk munkaerő piacán. Ez szoros összefüggésben van a külföldön dolgozókkal!!! Akik mellékesen KSH adatok alapján 920,0 mrd-ot utaltak haza. Ha egy szakmában kevés a rendelkezésre álló, megfelelően képezett munkaerő, akkor a piac kénytelen beárazni és elismerni a magasabb bért is, ezáltal elősegítve a munkaerő helyben maradását.Szóval a sokat szidott külföldre áramlásnak nemcsak negatív hatásai vannak. Sőt, a külföldi multik már szoros együttműkődést szorgalmaznak hazai szakiskolákkal, egyetemekkel. Világos, ha nincs szakképzett munkaerő, ő maga sem tud termelni. Ez azért nem ennyire egyszerű, hiszen nagy kérdés, hogy az adott szektorban menyi az állam és a magánszféra egymáshoz viszonyított aránya? Jelen pillanatban az egészségügy, bár néhány területén növekszik a magánszektor,tehát itt érvényesülni fog kevés,szakképzett munkaerő esetén a piac béremelési mechanizmusa. Ahol ez nem áll fenn, ott nyílvánvalóan állami beavatkozás szükséges,amihez a költségvetés a lehetőségekhez képest megfelelő összeget biztosított. A másik az oktatás,ahol a pedagógus életpálya modellek garanciát nyújtanak a megfelelő bérezési rendszer kialakításához.
A vresenyszféra tehát azonnal reagál a szűk keresztmetszetű, magasan képzett szakmák elismerésére. Ezen a ponton térjünk ki arra is miért álságos az ellenzék magasabb bér-magasabb adókulcsok politikája, ezt követelték és követelik. Ez a politika teljességgel tudás-és értelmiség ellenes.Ha egy mai fiatal kőkeményen tanul ,és jó teljesítménye alapján, a piac magasan árazza be, miért kell magas adókulcsokkal elvinni azt a többletet ami ő maga szerzett meg? Ez egyébként is álságos,mert a nagyvállalkozók osztalékban veszik ki jövedelmeiket ami köztudott más kulccsal adózik.
Mindezeket azért tartottam szükségesnek kifejteni,mert mára sokkal bonyolultabb a gazdaság szerkezete, és az abban érvényesülő hatások, minthogy néhány mondattal letudjuk azokat. A kormányzati kommunikációban is elgondolkodnék azon, hogy ne csak a számszerű adatokat közöljük,hanem világosítsuk meg a számok mögötti valóságot.
Egyelőre ennyi, később folytatom, hasonlóképpen a számok mögötti folyamatokra helyezve a hangsúlyt.
A harmadik részben pedig kitérnék az időközben megjelent Eu és IMF jelentések néhány fontos aspektusára.
Szerző: Jegenye