President Killary: Túlélné-e a világ Hillary Clinton elnökségét?
Paul Craig Roberts* írása alapján
*közgazdász, politikai elemző
Az alábbi cikket a német Compack magazin felkérésére írtam. A Compact egy magas szellemi színvonalú lap, és ha az USA-ban az emberek megértik a német olvasóközönség számára írt cikkemből, hogy milyen erők befolyásolják őket, Amerikának talán még marad valamennyi reménye. A németek legalább már kezdik megérteni, hogy országuk nem szuverén állam, hanem Washington hűbérese, kancellárjuk pedig nem a német nép érdekeit, hanem Washington globális hegemóniáját és az USA pénzügyi érdekeit szolgálja.
Hillary Clinton az AIPAC (Amerikai-Izraeli Közpolitikai Bizottság) előtt
Hillary Clinton egy igazi „teflon-politikus”: minden botrány lepereg, lecsúszik róla, melyeknek csak az egyikébe is más politikus már többszörösen belebukott volna. Politikai pályafutását botrányok és bűncselekmények sorozata övezi: vállalatoktól, pénzügyi szervezetektől elfogadott kenőpénzek, titkosított hivatali adatokkal való visszaélés, a Clinton Alapítvány és a Külügyminisztérium közti összefonódások, a családi alapítványhoz kötődő nyílt politikai érdekkijárás stb. Túlélte a Líbia bombázását követő, új, működésképtelen líbiai állam kudarcával járó politikai következményeket is (mely államtorzó mára a dzsihádista terroristák fő fészkévé vált). A repertoárt korábbi botrányok is színesítik: Whitewater-ügy, Travelgate-ügy, Filegate-ügy. Diana Johnstone „A káosz királynője” c. könyvében Hillaryt „az uralkodó oligarcha legmegbízhatóbb érdekkijárójaként” említi.
Senkinek ne legyenek illúziói: Hillary Clinton a nagybankok, a katonai-ipari komplexum, és az izraeli lobby embere, az ő érdekeiket fogja képviselni, és még véletlenül sem az amerikai polgárokét, vagy Amerika európai szövetségeseiét.
Pártbeli riválisának, Bernie Sanders-nek annak ellenére sem sikerült maga mögé utasítania Clintonnét az elnökjelöltségért folyó versenyben, hogy annak korrumpálhatósága többszörösen bizonyítást nyert, ugyanis a fősodratú média olyan zászlóshajói, mint a New York Times és a The Washington Post Hillary Clintont támogatták.
Ne szépítgessük: Hillary Clinton egy háborús kufár. A CIA által támogatott dzsihádisták révén megdöntötte a nemzetközi együttműködésre kész líbiai kormányt, hogy megakadályozza a kelet-líbiai kínai olajipari beruházásokat. Férje regnálása idején Jugoszlávia bombázása mellett érvelt, később, már külügyminiszterként aktív szerepe volt a szíriai konfliktus elmérgesítésében, és kulcsszerepe volt a demokratikusan megválasztott hondurasi elnök megbuktatásában. Az ő felfedezettje a szintén neokonzervatív Victoria Nuland, aki a legitim ukrán kormány megbuktatásában szerzett „elévülhetetlen érdemeket”. Hillary Clinton elnökké választása két dologra garancia: háborúra és további háborúkra.
A Clinton Alapítvány támogatói körében megtaláljuk többek között Szaúd-Arábiát, Katart, Kuvaitot, az Egyesült Arab Emirátusokat, az ExxonMobilt, a Wal-Martot, a Boeing-et, és az ukrán oligarcha Viktor Pincsukot is. Hillary Clinton külügyminisztersége idején az USA külügyminisztériuma mintegy húsz országgal kötött fegyverkereskedelmi megállapodásokat, melyek közül több dollármilliókkal támogatta a családi alapítványt. (http://www.ibtimes.com/clinton-foundation-donors-got-weapons-deals-hillary-clintons-state-department-1934187)
H. Clinton az amerikai történelem legvakmerőbb kalandora, akinek valaha is esélye nyílt arra, hogy elnökké válasszák. Amellett, hogy Oroszországot „egzisztenciális fenyegetésnek”, Putyin elnököt pedig „az új Hitlernek” titulálta, felújította a fegyverkezési versenyt, ami párosulva H. Clinton szemtelen arroganciájával könnyen egy NATO és Oroszország közötti pusztító konfliktushoz vezethet.
Cs. v. F.
Források: paulcraigroberts.org
theintercept.com
ibtimes.com