Legutóbb a Facebookon többen foglalkoztak a magyar energiaszektor privatizációjával, részadatokat emelgetve. Sajnos sokan még ma sem tudják mi is történt pontosan, sőt a Horn-Kuncze párost egyesek majdnem piedesztálra emelik. E sorok írója koránál fogva részese volt az említett időszaknak,és mint akkori vállalatvezető jó rálátással bírt az eseményekre. Mielőtt belemerülnék az akkori történésekbe, szeretném előrebocsájtani, hogy véleményem kizárólag szakmai alapon mínősiti az akkori kormányt. Amikor az egyszerűség kedvéért Horn Gyula volt miniszterelnököt említem, mindeki értse hozzá Kuncze Gábor akkori belügyminiszter nevét is, hiszen az SZDSZ nélkül a szocialisták többsége ellenére sem történt semmi érdemleges, dehát erről máshol többet lehet olvasni. Most itt csak annyit,hogy az Antall-Boros kormány alatt elindult spontán privatizációs folyamatok bátortalan kezdeményezések voltak a későbbiekhez képest. Ha később igény mutatkozik rá akkor később kitérhetek arra is. Szóval az igazi gyönyör 1995. májusában indult el, ugyanis elfogadták az új privatizációs törvényt / 1995.XXXIX tv./
 |
| Forrás: nepszava.hu |
A törvény összevonta az ÁVÜ / Állami Vagyonügynökség/ az ÁV Rt -vel létrehozva a társasági szervezetben működő egyszemélyes, állami tulajdonú Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-t /ÁPV Rt./.
Az ÁPV Rt feladata az állami vagyon privatizációjának folytatása ill. a tartósan állami tulajdonba maradó vagyon kezelése. Az új törvény lehetővé tette az ún. egyszerűsített privatizációt, ahol a társaság vezető tisztségviselőire bizta a privatizáció előkészítését.
Kritérium: a társaság saját tőkéje nem haladhatja meg a 600,0 millió Ft-t ill. ha a dolgozói létszám 500 fő alatt van. Csak érdekességként az ÁPV Rt két ütemben 121 társaságot kínált fel ebben a konstrukcióban, amiből 72 került eladásra, átlagosan 51,0%-os árfolyamon, 99,0%-ban készpénz ellenében. Az eljárás lassú,bürokratikus volt, röviden nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Az új törvény a KÉSZPÉNZES és TŐKEEMELÉSES privatizációt tartotta elsődleges céljának- ez utóbbi a gyakorlatban nem jutott érvényre-a kedvezményes konstrukciókat visszafogta. Az igénybe vehető E-hitel felső határát 50,0 millió Ft-ban , legfeljebb a vételi ár 50,0%-ában határozták meg, a kárpótlási jegyek elfogadását korlátozták. Egyértelmű volt, hogy a hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségeit erősen korlátozták. lényeges módosítás, hogy a Vagyonpolikai Irányelvek parlamenti előterjesztésének előírását TÖRÖLTÉK. Tehát parlamenti ellenőrzés nélkül ment a privatizáció!.
1996 végéig a kormány 720,0 mrd Ftértékű vagyont privatizált, 2,5 szer annyit mint az Antall-Boros kormány. Hét év alatt befolyt privatizációs bevételeknek 86,0%-a származott külföldi befektetőktől, a hazai részesedés 14,0%-ra zsugorodott ami nemzetközi összehasonlításban is feltűnően rossz arány!
Külföldi kézbe került az öt regionális gázszolgáltató és eladták a hat áramszolgáltató társaságot. A Mátrai és Dunamenti Erőművek részvényeinek átlag 47,0%-át a menedzsment jogokkal együtt! Az Állami Számvevőszék, a szakmai – akkor még nagyon felkészült – szervezetek, az ellenzék ezt a sikerként beharangozott privatizációt kétségbe vonta.
Az energetikai privatizáció szakmailag nem volt előkészítve!!!! Nem volt erőműfejlesztési koncepció, tisztázatlanok voltak az energiaárak költségösszetevői, mégis 8,0% eszközarányos nyereséget garantáltak a vevőknek, nem voltak kikötve fejlesztési beruházások, az ún. aranyrészvény tartalmatlan volt, szakmai szempontok nem érvényesültek….és most figyeljen mindenki a PÁLYÁZATOK elbírálására 4 azaz NÉGY NAP állt rendelkezésre….stb.
Alapvető hibának tartotta mindenki a menedzsment jogok eladását, gazdaság stratégiailag fontos pozicióinak külföldi kézbe juttatását. Egyébként is monopolhelyzetben lévő cégeket sehol sem privatizálnak, mert gazdasági súlyánál fogva politikai attitűdöt felvéve befolyásolhatja az illető ország politikai életét.
Vajon miért volt ez a nagy sietség??? A válasz a bevételekből 250,0 mrd Ft a költségvetési hiány fedezését szolgálta, amit külföldi-belföldi szakértők egyaránt az állami szintű vagyon felélésnek minősítettek. Csak mellékesen ennek az időszaknak a terméke a Tocsik ügy, a Budapest Bank botrányos privatizálása….és a többi.
De, térjünk vissza az eszközarányos nyereséghez, ami azt jelentette, hogy az ehhez tartozó kiadásokra simán rászámolták a 8,0 %-os eredményt. Nem kell különösebb közgazdasági ismeret, hogy lássuk pontosan ez bizony a pazarlás irányában hat. Amiről kevesen beszéltek és ma sem nagyon ismert, hogy ezek a külföldi „privatizátorok” állami-és önkormányzati cégek voltak. Ennek hatásait tárta fel Csath Magdolna 2006-ban írt elemző cikkében amikor a Horn- Kuncze kormány újabb privatizációs elképzeléseit ismertette:
” A legszégyentelenebb dolog azonban az volt, hogy miközben Hornék privatizációról beszéltek,eközben az energiaszektor többségét külföldi állami és önkormányzati cégeknek adták el, amelyek saját országukban nem feltétlenül piaci árakaz szabtak, hanem-esetenként, mint az állami gazdaságpolitika szereplői-szociális szmpontokat is figyelembe vettek. Például a nemzetközi nelemzések szerint a francia állami gáztársaság a franciaországi gázárak megállapításánál a politikai érdekeket is figyelembevéve az indokoltnál alacsonyabb árakat alkalmazott. Egyszerűen fogalmazva: a magyar fogyasztók hozzájárultak, hogy a francia fogyasztók jobban éljenek.”
Tovább elemzve a dolgot, mutatja a szerődések abszurditását, hogy a francia EdF tulajdonában álló Budapesti Erőmű Zrt. 2009-ben indított választott bírósági eljárást, mert a magyar állam megszűntette a hosszútávú villamosenergia- vásárlási megállapodásait.E szerződéseket a magyar állam tulajdonában álló Magyar Villamos Művek kötötte a 1995-ös privatizáció kapcsán.
A 2004-es uniós csatlakozásunk után az Európai Bizottság 2005-2008 közötti vizsgálatában kijelentette, hogy ezek a szerződések az uniós joggal ellentétesek, tiltott állami támogatásnak minősülnek.
Azaz mi államunk támogatja közvetve a külföldi államokat….na, ez a világ röheje. Ez egyébként érintette a Pannon Hőerőművet, a Csepeli Áramtermelő, és az AES Tisza Erőművet, és a Dunamneti Erőmű Zrt-t is, akik hasonló tartalmú kereseteket nyújtottak be. Ezen ügyekben az Európai Unió Bírósága 2012-ben a Bizottságnak adott igazat.
Végére hagyva sokat gondolkoztam az ügyön, és arra a megállapításra jutottam,hogy ez a privatizáció alkotmány, és törvényellenes volt. A Vagyonpolitikai irányelvek eltörlésével a kormány lényegében Parlament ellenőrzése nélkül intézkedett. A másik dolog, hogy ez az ügylet szerintem nem is tarozott a 1995-ös privatizációs törvény hatálya alá. Miért is????
Mit jelent a privatizáció??? magánosítást azaz állam tulajdonát képező vagyontárgy magánkézbe adását, vagy közszolgálati tevékenység átadása közösségi szektorból a magányszektornak. Itt mi történt?? A Magyar állam adott el vagyonelemeket külföldi állami kézben lévő cégeknek.Ez kérem szépen egyszerű adás-vételi szerződés.
Végül még tartozom a számokkal: 400,0 milliárd ft-ért adtuk el az energiaszektort amiből 2011-ig 1095 milliárd osztalékot vittek kii az országból, és nem beszélek arról, hogy az SZDSZ_MSZP kormányok minden árnmelési kérelmet befogadtak, ennek eredményeképpen emelkedett a villamosenergia ára kétszeresére, a gáz homszorosára.
Szóval abból az 1095,0 mrd-ból mennyi lélegezető gépet lehetne venni??????
Forrás: mek.oszk.hués saját szerkesztés,közzétette: jegenye.