Ahogy Kína látja Oroszországot és az USA-t – 3. rész
(Forrásmunkák:
Fu Yung, a Kínai NK Országos Népi Gyűlése külügyi bizottsága elnökének elemzése
Challenges to Chinese Foreign Policy, The University Press of Kentucky,2009)
A zéróösszegű játszmák felszámolása
A kínai-orosz kapcsolatok elemzése nem taglalható a kínai-USA kapcsolatok figyelembevétele nélkül. A Peking-Washington-viszony tágabb, és összetettebb, mint az elsőre tűnik. A két ország a globális GDP egyharmadát állírtja elő, 2014-ben a két ország közötti kereskedelem mintegy 600 Mrd. dollárt tett ki. Harminchét évvel ezelőtt, mikor a két ország diplomáciai kapcsolatot létesített egymással, aligha gondolta volna bárki is, hogy ilyen erős partnerség alakulhat ki, de ennek ellenére is a strukturális-stratégiai ellenérdekeltségek tagadhatatlanok. Sok amerikai Kína növekvő gazdasági erejét és befolyását látva az USA globális vezető pozícióit fenyegető veszélyként tekint Kínára. Tény, hogy Kína – történelmi léptékkel mérve – pillanatok alatt vált világhatalommá. 2003-ban, mikor az USA megszállta Irakot, a kínai GDP az USA GDP-jének negyede volt, nyolc évvel később, mikor az amerikaiak kivonultak Irakból, a kínai GDP az USA GDP-jének felét érte már el, ás számítások szerint 2020-ra be is fogja az Egyesült Államokat. Ez félelmet vált ki washingtoni körökben, akik a Spratley-szigeteki kínai beruházásokat, és a dél-kínai tengeren való növekvő kínai jelenlétet a kínai expanziós törekvések jeleiként értékelik. Pekingi nézőpontból nézve viszont az amerikai hadihajók dél-kínai tengeren valóállandó jelenléte a provokatív jelenség. Egyes elemzők szerint az USA politikája előbb-utóbb eltolódhat egy Kína elszigetelését megcélzó irányvonalba. Xi elnök tavaly szeptemberi washingtoni látogatásán hangsúlyozta, hogy Kína a békés fejlődés híve, nem kívánja sérteni mások érdekeit, és a játékelméletből ismert kimenetelekre utalva kifejtette, hogy Kína nem a klasszikus „vesztes-nyertes” kimenetelben, hanem a „nyertes-nyertes” szituációban gondolkodik. „Ha Kína fejlődik, az USA és az egész világ profitál belőle. Ha pedig az USA fejlődik, az Kína és a világ javát egyaránt szolgálja.” – jelentette ki. Az elmúlt években – kínai kezdeményezésre – több alkalommal találkozott a két kormányfő, ahol igyekeztek tisztázni, melyek azok a területek, ahol konfrontáció várható a két nagyhatalom között. Kína a hidegháborús blokkpolitika helyett a szuverén egyenlőségen, kölcsönös partnerségen és együttműködésen alapuló kapcsolatokat részesíti előnyben, még ha pillanatnyilag Oroszország is tűnik legközelebbi szövetségesének.
A kínai-orosz-amerikai háromszögben a legnagyobb távolság az orosz-amerikai pontok között vannak, míg a háromszög legstabilabb oldala a kínai-orosz vonal. A háromoldalú játékban Kínának nem célja, hogy két játékos összefogjon a harmadik ellen, így az orosz-kínai viszony célja sem az, hogy ártson az USA-nak, mint ahogy az amerikai-kínai kapcsolatokat sem befolyásolja Moszkva és Washington feszült viszonya. Kína önmagát, mint potenciális szövetségest kívánja magát feltüntetni a többi oldalon, és bemutatni a világ előtt egy olyan modellt, mely a feszültségforrások csökkentését és a közösen végiggondolandó-megvalósítandó tevékenységek mentén alapszik, a legkisebbre csökkentve a nagyhatalmi konfliktusok és a háborúk bekövetkeztének valószínűségét.
Cs. v. F.