Ahogy Kína látja Oroszországot és az USA-t – 2. rész

Ahogy Kína látja Oroszországot és az USA-t – 2. rész
(Forrásmunkák:
Fu Yung, a Kínai NK Országos Népi Gyűlése külügyi bizottsága elnökének elemzése
Challenges to Chinese Foreign Policy, The University Press of Kentucky,2009)

A dolgok azonban nem az elképzelések szerint alakultak, az orosz gazdaság az erőltetett neoliberális átalakítás miatt összeomlott, és Oroszország befolyása csökkent a világpolitikában is. Csalódva a nyugati ígéretekben, és látva a NATO kelet-európai bővítési szándékait, Oroszország Ázsiára összpontosította a figyelmét. Azóta a kínai-orosz kapcsolatok egyre mélyülnek, 2011-re Kína lett Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere, a kereskedelem volumene a ’94-es 5 Mrd. dollárról 2014-re 100 Mrd. dollárra nőtt. 2018-tól Oroszország évi 3 Mrd. köbméter földgázt szállít Kínának (az erről szóló, mérföldkőnek számító megállapodást 2014-ben írták alá), de jelentős szerződések köttettek az energetikai, a repülőgép-, a vasúti ipar, és az infrastruktúrafejlesztés területén is. A két ország hatékony közreműködésével új multinacionális pénzügyi intézmények (AIIB, BRICS-országokkal közös fejlesztési bank) jöttek létre. A biztonságpolitika terén is szoros kapcsolatok alakultak ki: Kína lett az orosz hadiipar legjelentősebb üzleti partnere, a védelmi szektort közös képzések, hadgyakorlatok, K+F projektek jellemzik, emellett több ezer kínai vett-vesz részt katonai-szakértői képzésben Oroszországban, és sok orosz katona vett részt a Kínai Nemzetvédelmi Egyetemen folyó képzéseken. A gazdasági-védelmi kapcsolatok mellett a politikai kapcsolatok is erősödtek. 2008-ban több évtizedes feszültséggóc rendeződött a területi viták rendezésével. Az elmúlt években rendszeresen tartanak éves üléseket a két ország állam-, miniszterelnökei, külügyminiszterei, és a legmagasabb szintű jogalkotói fórumok.
A konfliktusok kezelése
Mindezen előrelépések ellenére is vannak máig rendezetlen ellentétek a két ország között. Oroszország hagyományosan Európa-orientált, míg Kínának főleg Ázsiában vannak nagyhatalmi érdekeltségei. Eltérő a két ország diplomáciai stílusa is: Oroszország tapasztalt szereplője a globális színtérnek, erős, határozott, aktív, néha meglepő diplomáciai manőverek jellemzik, míg a kínai diplomáciát az óvatos, eseménykövető stílus jellemzi. Kína felemelkedése egyes oroszországi körökben nyugtalanságot váltott ki, és előkerült egy kifejezés a múltból: a „kínai fenyegetés”. Egy 2008-ban végzett közvélemény-kutatás szerint az oroszok 60%-a tart attól, hogy az orosz távol-keletre történő kínai migráció az adott régiók területi integritásának veszélyeztetésével fenyeget, míg 40%-uk úgy véli, egy erős Kína veszélyeztetné az orosz befolyást és érdekeket az ázsiai és a posztszovjet térségben. A kínaiak is gyakran felvetik az Oroszországgal szembeni történelmi sérelmeiket, itt főleg a Cári Birodalom által a XIX. sz.-ban Kínától Oroszországhoz csatolt 600000 négyzetmérföldnyi terület kerül elő, annak ellenére is, hogy a területi viták közös megegyezéssel rendeződtek. Annak ellenére, hogy ezek a hajszálrepedések megvannak, a két ország a kétoldalú kapcsolatok és az együttműködés elmélyítése mellett döntött a kölcsönös egymásrautaltság jegyében.  
A szír és ukrán konfliktusok kezelése jól illusztrálja a két ország eltérő diplomáciai irányvonalát. Az USA elemzői úgy vélték, Krím Oroszországhoz való visszatérését követően Kína Oroszország melléáll, azonban Peking Ukrajna függetlenségének, területi egységének tiszteletben tartását, és a nézeteltérések párbeszéd útján történő rendezését, a konzultációs mechanizmusok építését hangsúlyozta, és a helyzet további elmérgesedését eredményező lépésektől való távolmaradásra intett mindenkit. Peking nem állt egyik fél pártjára sem, de emlékeztetett, hogy az Oroszország geopolitikai környezetének politikai destabilizálását okozó, a Nyugat által támogatott „színes forradalmak” nem maguktól alakultak ki.

Ami Szíriát illeti: Peking jogosnak tartja a terrorizmus elleni küzdelmet. Az USA ugyanakkor kettős játékot kénytelen űzni; egyrészt lemondásra szólította fel Asszadot, és bírálja Oroszországot a szír kormány katonai támogatása miatt, másrészt dícsérni is kénytelen a nemzetközi terrorizmus ellen kifejtett tevékenysége miatt. Kínai szemszögből nézve a szír konfliktus kizárólag a nagyhatalmak konszenzusával oldható meg, de nehéz megmondani, hogy a szembenálló felek mennyit hajlandóak engedni. A kínai diplomáciát újra és újra meglepi, mennyire befolyásolják az orosz és az amerikai vezető köröket a hidegháborús reflexek és beidegződések. Az amerikaiak a legyőzött hidegháborús ellenfélként beszélnek Oroszországról, az oroszok pedig a nyomulós, arrogáns angolszász politikát vetik Washington szemére. Egyes elemzők szerint Szíria és Ukrajna egy új hidegháború nyitánya, ugyanakkor Peking szerint csak a korábbi feléledéséről van szó, ahol igazából egyik fél sem szeretné megragadni az alkalmat, hogy a régi ellenségeskedést befejezze.
(Folyt. köv.)

Cs. v. F.

Hozzászólások

comments