Tíz dolog, amit tudni kell a hidegháborúról – 2. rész

Tíz dolog, amit tudni kell a hidegháborúról – 2. rész
4. Ki kezdte a hidegháborút?
A nyugati történetírás vezérgondolata, hogy a hidegháború megindításáért a Szovjetuniót terheli a felelősség. A tények azonban ennek ellentmondani látszanak: 1945-ben a brit fegyveres erők két tervet dolgoztak ki egy esetleges Nyugat-Szovjetunió közti katonai konfliktus esetére. A tervek kidolgozására Churchill brit miniszterelnök megrendelésére került sor, mely műveleti tervek az „Operation Unthinkable” (Elképzelhetetlen Hadművelet) közös kódjelet kapták.
Az amerikaiak sem maradtak el brit szövetségesüktől: a potsdami konferenciát követően Truman utasítására az amerikai fegyveres erők kidolgozták a „Plan Totality” névre keresztelt, a Szovjetunió elleni nukleáris támadásra készült tervet, mely szerint első körben 20-30 atombombával végrehajtott csapást mérnének a nagyobb szovjet városokra, többek közt Moszkvára, Leningrádra (ma: Szentpétervár), Szverdlovszkra (ma: Jekatyerinburg), Novoszibirszkre, Omszkra, Szaratovra, Kazanra, Bakura, Taskentre, Cseljabinszkra, Tbiliszire és Irkutszkra.
Az „Operation Unthinkable: „Oroszország: fenyegetés a nyugati civilizációra” c. jelentés fedlapja (British War Cabinet, Joint Planning Staff [1945. máj. 22. jún. 8., júl. 11.]), Public Record Office, CAB 120/691/109040/001.)
Ezekben az években a Szovjetunió tervezett agresszív lépéseket nyugati szövetségesei ellen, inkább tárgyalni kívánt a jövőbeli hatalommegosztásról, de az atlantista pólus egyes körei elutasították a tárgyalásokat, és az angolszász világuralom mellett foglaltak állást.
  

James Burnham: „Ahol nincs alternatíva, ott nincs probléma.”
5. Kiváltó ok: amerikai világuralmi törekvések
A hidegháború előestéjén egyes amerikai politikai teoretikusok és stratégák újfent hangot adtak az amerikai globális hegemónia és az egypólusú világrend szükségességének, melyet már jóval a szovjet-amerikai szembenállás előtt hangsúlyoztak. Ezek az angolszász globalista körök szorosan kötődtek a Kerekasztal Társasághoz (Round Table Society), és óriási szerepet játszottak az olyan befolyásos globalista szervezetek létrehozásában és felfuttatásában, mint a Külkapcsolatok Tanácsa (Council of Foreign Relations [CFR]) és a Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of International Affairs). Az amerikai világhegemónia elképzelését támogatta többek között Isaiah Bowman, a CFR elnöke, valamint Nicholas Spykman és Robert Straus-Hupe geostratégák. James Burnham, a korábbi lelkes trockista (nem mellesleg a CIA egyik alapítója) is nyílt támogatását fejezte ki az amerikai világbirodalom és az egységes világkormány irányába. Ezek az ideológiai körök méltán nevezhetők a neokonzervatív stratégák szellemi elődeinek.
6. A nukleáris fegyverek „földrajzi” eloszlása
A két szuperhatalom közti globális konfrontáció során a nukleáris fegyverzet eloszlásánál is tetten érhető a tellurokrata-thlasszokrata civilizációk közti különbségek mintázata. Az USA – mint tengeri civilizáció – a világóceánokat birtokolva nukleáris arzenáljának java részét tengeralattjárókon tartotta, míg a Szovjetuniónak éppen a területén belül jöttek létre a nukleáris komplexumok, át-, meg átszőve a szárazföldi birodalom roppant területeit.
(Folyt. köv.)
Cs. v. F.

Forrás: katehon.com

Hozzászólások

comments