Afganisztán egy tengerpart nélküli ország Közép-, és Dél-Ázsia között. Lakosainak száma 32 millió, amivel a Föld 42. legnépesebb állama. Délről és Keletről Pakisztán, Nyugatról Irán, Északról Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tadzsikisztán és kis részben Kína határolja. Területe 652 ezer km2, amivel a 41. legnagyobb területű ország a világon. Geopolitikai elhelyezkedését tekintve a (tengeri dominanciájú) thalasszokrata és a (szárazföld-orientált) tellurokrata blokkok határmezsgyéjén helyezkedik el, ezért hovatartozása vitatható, nem véletlenül van a két világszervező geopolitikai blokk közötti ütközőzónában.

A Durand-vonal

Potenciális geopolitikai szövetségesei: Oroszország, India, Irán, Kína, USA (vitatható).

Potenciális ellenségei: Szaúd-Arábia, Pakisztán, Katar, Egyesült Arab Emírségek.

Semleges szféra: Közép-Ázsia országai (Tadzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán).

Biztonságára veszélyt jelentő fő fenyegetések: iszlám terrorista aktivitás, USA-jelenlét, megoldatlan határviták Pakisztánnal.

Etnikai szerkezet: pastu, tadzsik, üzbég, türkmén, hazara, ajma, beludzs, nurisztáni.

  

Afganisztán etnikai térképe

Nemzetközi viták: az országon belül külső szereplők által (USA, Kína, Irán, Pakisztán, Öböl-országok) támogatott folyamatos polgárháború zajlik. Bár hivatalosan a központi kormányzatot támogatja, az USA és Öböl-menti szövetségesei a pakisztáni titkosszolgálattal kiegészülve támogatják a központi kormányhatalom destabilizálására törekvő iszlám fundamentalistákat, lehetetlenné téve az ország bekapcsolását a kontinentális geopolitikai projektekbe, beruházásokba.

Az egykori Brit-India (ma Pakisztán) és az Afganisztán közti, pastu területeken keresztülhaladó mesterséges határ (Durand-vonal) létrehozásáról 1893-ban állapodott meg Sir Mortimer Durand, Brit-India külügyminisztere és Abdur Rahman Khan afgán emír. A határmenti pastu törzsek lakta területek Pakisztán függetlenségének elnyerésekor Pakisztánhoz kerültek, Afganisztán azóta sem ismeri el a Durand-vonalat hivatalos államhatárként, és a pakisztáni pastu nacionalisták is történelmileg Afganisztánhoz tartozókként tekintenek magukra.

Politikai ideológia: noha Afganisztán hivatalosan iszlám köztársaság, a jelenlegi afgán politikai életet a NATO-országok, és főként az USA alakítja, az afgán viszonyokra adaptált nyugati demokratizációt megpróbálva megvalósítani. Valójában az afgán politikai élet megosztottságát nem a hagyományos nyugati bal-jobboldali megosztottság, hanem az etnikai-törzsi-vallási csoportok közti érdekkülönbségek és megosztottság tükrözi vissza. A politikai pártok többsége a korábbi mudzsahed csoportokból alakultak ki, melyek a múltban főként katonai szervezetekként funkcionáltak.

A legbefolyásosabb ellenzéki csoportok (a tálibok, az ex-mudzsahad hadvezér Gulbuddin Hekmatyar Iszlám Pártja, és az Iszlám Állam afgán ága) egyszerre vívnak háborút a központi kormányzat és az országban jelen levő idegen megszállók ellen.

  

Az afganisztáni ópiumtermelés (1994-2009)

Gazdasági jellemzőit tekintve Afganisztán a harmadik világ perifériáján helyezkedik el. Az ország gazdaságát az ópiumtermelés határozza meg, ’92 óta Afganisztán Burma, az „Aranyháromszög” és Latin-Amerikát megelőzve a világ legnagyobb illegális ópiumtermelője. A 2001-es USA-megszállás óta az afganisztáni ópiumtermelés csak fokozódott.

Értékelés: a többségében szunnita muzulmán értékeket (a lakosság 80%-a szunnita) valló afgán nemzeti identitás a törzsi-etnikai törésvonalak mentén fragmentálódik. A XX. sz. második felének társadalom-átalakító kísérleteit (Zahir sah modernizációja, az uralmát megdöntő 1973-as puccs, és az 1978-as marxista hatalomátvétel) követően az erőltetett szekularizáció az ország lakosságának vallási alapon szerveződött ellenállását vonta maga után. Az ezt követő szovjet beavatkozás, és az azóta permanensen zajló polgárháború felszámolta a modernitás eredményeit, és az ország sok tekintetben a premodern korba esett vissza.

Cs. v. F.