A Ka-52 Alligátor. Forrás: Indian Defence Review

Március 25.-én Vlagyimir Putyin orosz elnök, széleskörű meglepetésre, váratlanul bejelentette erői kivonását Szíriából, miután sikerült egy – azóta viszonylag működőképesnek bizonyult – tűzszünetet létrehozni a szíriai kormányerők és bizonyos, mérsékeltnek számító ellenzéki csoportok között. A Szu-25-ös támadógépek, a Szu-24-es csapásmérő bombázók és a Szu-34 kétüléses vadászbombázók és az Antonov szállítógépek 
sorban hagyták el kondenzcsíkot húzva a Latakia közeli orosz támaszpontot, látványos képeket szolgáltatva ezzel a globális médiának. 

Mint utóbb azonban kiderült, ugyanezek a szállítógépek még több felszerelést és alakulatot hoztak vissza Szíriába, mint amennyit elvittek onnan. Ami megváltozott, az az erők összetétele és a támogatás fajtája, amelyet Oroszország a szír kormánynak nyújt. A veterán Mi-35-ös (ez a nálunk is ismert Mi-24 merev futóműves változata) helikopterek növekvő létszáma mellett a modernebb Mi-28-asok és a csúcstechnológiát képviselő Kamov Ka-52 Alligátorok is megjelentek a hadszíntéren, harci alkalmazásban először. Bár a Szu-30 és 32 típusú légifölény-vadászgépek Szíriában maradtak, a merevszárnyú kontingens tűzereje jelentősen megcsappant. 

Az ellenzéki erők és az Aszad-kormány közti tűzszünet Aleppó körül aránylag jól kitart, így Oroszország átválthatott az általa eredetileg hivatalosan bejelentett célja, az IS legyőzésére. Palmira visszafoglalása a kormányerők és az orosz légi és műszaki támogatás óriási sikerének számít. A Palmira körüli mozgó harcászatban a helikopterek sokkal hatékonyabbak és katonailag is hasznosabbak voltak, mint az ellenzéki kontroll alatt álló városok elleni hadműveletekben. Ezzel szemben az orosz légitámadások, amelyekben 
nem-irányított rakétákkal és kazettásbombákkal támadták az ellenzék városait, sokkal kisebb lélektani és anyagi hatást gyakorolnak az IS nyílt terepen harcoló erőire. Ennek fényében természetesen logikus, hogy Oroszország növeli harci helikopterei számát ezen a hadszíntéren.

Ennek azonban megvannak a maga kockázatai. Az alacsonyan és viszonylag lassan repülő helikopterek remek célpontnak számítanak a térségben található rengetek vállról indítható légvédelmi rakéta számára, így több orosz légiszemélyzet veszhet el a harcok során, mint eddig. 

A Mi-28 nagyjából a jól ismert AH-64 Apache helikopter orosz megfelelője jellemzői szerint. Az AH-64 jól bevált az Irak és Afganisztán feletti műveletekben, erős fegyverzete és hosszú repülési ideje lehetővé tette hogy tovább tartózkodjon a harci övezetekben mint a repülőgépek, és egy-egy célpont ellen több támadást is intézhessen. 

Ezzel szemben a Ka-52 egy egészen más koncepciót képvisel. A Kamov irodától megszokott ellenforgó rotoros, farokrotor nélküli elrendezésnek köszönhetően a helikopter gyorsabb és kevésbé sebezhető mint társai. Feltűnése Szíriában, amely egyben első harci alkalmazása, két okból is érdekes: egyrészt, az egész konfliktus során megfigyelhető, hogy Oroszország lelkesen kihasználja a helyzetet exportra szánt fejlett fegyverzetének látványos bemutatására, mint pl. a T-90M harckocsi esetében is.  A másik, talán izgalmasabb ok, hogy ez az orosz különleges erők tevékenységének fokozódását sugallja, míg ugyanis a Mi-28 az orosz reguláris erők alaphelikoptere, a Ka-52-es alakulatok feladata rendszerint a különleges haderők légi támogatásának biztosítása. Az orosz bejelentés ellenére, miszerint erői nagyobb részét visszavonja Szíriából, a repülőgépek kivonása valójában a földi erők megnövelését volt hivatott leplezni. 

Ami még továbbá érdekes, az az, hogy Putyin egyelőre nem kovácsolt jelentősebb politikai tőkét az Iszlám Állam elleni sikerekből, akkor sem, amikor a Nyugat által támogatott ellenzék helyett valóban az IS-t támadja, méghozzá komoly eredményekkel. 

Írta BG
Forrás: Al Jazeera

Hozzászólások

comments