Lesz-e újabb kézfogás Európában,avagy alkalmas-e Európa egy kézfogásra????

A fenti címmel nem régen írtam egy összefoglaló anyagot az EGK fejlődéséről, fejet hajtva akkori nagyjaink előtt.Akkor a cikket úgy zártam: ” És…ezzel elérkeztünk Európa jelenlegi problémájához….hogyan tovább?Akkor úgy gondoltam,hogy gazdasági elemzés alapján választ tudok adni arra, hogy miért Oroszország felé kell az írányt venni? Azóta történt események miatt késett a cikk folytatása.Nem titok ez szorosan összefügg az európai terrorcselekményekkel,és az európai vezetők arra adott válaszaival. Ezek elemzése nagyon súlyos kérdéseket vet fel. Az a tény, hogy az Unió vezetői nem képesek felismerni a reális helyzetet, és mintha elefántcsont toronyban ülnének, szórják az igét komoly károkat okozva a tagállamoknak, és ezen keresztül Európának. Nagyon sokan eddig sem voltak elégedettek az Unió tevékenységével,de hogy ennyire mélyek a gondok én magam sem gondoltam volna. 

A gazdasági helyzetről csak annyit,hogy tovább bővült az Unió, amely extenzív fejlődés jegyeit viseli magán, tehát a kívánatos integráció az új belépőkkel nem mélyült. A belépők többé-kevésbé jól vagy rosszul használták fel a kohéziós alapokat a sok presztízs beruházás nem az integráció mélyítésének irányába hatott. Erről itt és most csak ennyit. Botrányosabb volt az Eu intézményrendszerének működése!!! Egyetlen komoly korábbi problémát nem tudott megoldani, csak gondoljunk a határontúli magyarok helyzetére.De ugyanez érvényes Európa többi autónómiát követelő részére is, sőt kijelenthetjük,hogy néhány helyen még rosszabb a helyzet. Megállapíthatjuk,hogy Dél-Tirol kivételével- ehhez semmi köze az Uniónak – komoly előrelépés ezen a területen nem történt. Ezzel szemben magvas értekezéseket hallottunk az uborka görbületéről, a tyúkketrecek nagyságáról, végighallgatuk Tavares elvtárs alapos jelentését,nem utolsó sorban Cohn-Bendit anarchista ámokfutását…csak néhány kiemelés. Nyilván más országok részéről is voltak hasonló kezdeményezések,de ezek a megnyilvánulások ráírányitották a figyelmet az Eu fő gyengeségére. Sajnálatos módon ez az összetétel ilyen formájában alkalmas arra,hogy a saját országukban választási vereséget szenvedő pártok kedvező konstellációk- támogass minket, majd mi is támogatunk benneteket elv alapján-mellett elégtelen hazai belpolitikai támogatás ellenére kiviszik a problémákat az Eu-ba. Ez nyilván minden pártra érvényes ez a lehetőség sajnos fennáll. 

A Tavares jelentésnél maradva-mert ez olyan,mint az állatorvosi ló-mint utólag kiderült minden alapot nélkülöző jelentés komoly erőforrásokat vont el az Eu szerveitől. Összefoglalva: az Európai Parlament  egységes iránymutatás hiányában ad hoc alapon működik.

Erre jött a migráns válság amire néhány tagország miniszterelnöke idejekorán utalt, hazai pályán maradva Orbán Viktor már 2014-ben a tusnádi beszédében említette először. Mi történt ezután európai szinten komoly liberális támadásnak volt kitéve mindenki aki nem a migránsok mellett kampányolt. Aztán megjöttek az első fecskék,mit fecskék, fecske hadseregek és rövid időn belül kiderült,hogy Európa közel sem egységes ebben a kérdésben….sem. Kiderült,hogy dontően a Merkel köré csoportosult Juncker,Schulz,és néhány államfő irányítja e kérdésben Európát. Napjainkra persze gyökeresen változott a helyzet.

Miért-e bevezető??? Mert ezek a történések a teljesség igénye nélkül ráírányitják a figyelmet az egyesült Európa működési problémáira. Meggyőződésem, hogy az Unió kettős legitimációs válsággal küzd!!!!
Az egyik sok tagállamban is tetten érhető, az Unióét pedig a mérhető választási eredmények támasztják alá. Ebből következik,hogy az unió elszakadt az európai polgárság nagy részétől, megnövekedett a szkeptikusok száma,sőt Nagy-Britannia népszavazáson rendezi ezt a kérdést.

Milyen választ tudunk adni erre??? A közelmúltban nagyon sok elemző hívatkozott a vesztfáliai békére,a mely hosszú időre rendezte az európai államok rendjét, viselkdési normáit, a történelem folyamán talán elsőként ismerték fel a legitimáció fontosságát.Itt ezen a helyen segítségül hívom Henry Kissigert aki legújabb könyvében boncolgatja ezt a témát: ” Az általános békétlenség időszakában az az ország, amely saját határain belül képes fenntartani a rendet, ki tudja használni a szomszéd államokban uralkodó káoszt nemzetközi céljai elérésében.

A művelt francia miniszterek felismerték a lehetőséget, és határozott cselekvésre szánták el magukat. A feudális rendszerben a hatalom személyhez kötődött, a kormányzásban az uralkodó akarata érvényesült,amelyet behatárolt a hagyomány, és korlátok közé szorították a bel-és külpolitikai akciókhoz igénybevehető erőforrások. / ezt azoknak akik talán nem ismerik ezt a korszakot. a szerk/ A francia  Richelieu bíboros  volt az első államférfi aki képes volt túllépni a feudális korlátokon. Idézet folytatódik:
“Richelieu más megközelítést választott a nemzetközi rend kérdéseiben. Felismerte, hogy az állam egy absztrakt és saját jogon létező entitás. Előfeltételeit nem az uralkodó személye, családi érdekek, vagy a vallás egyetemesnek myilvánitott követelményei határozzák meg. Vezérlő csillaga a kiszámitható alapelveket követő nemzeti érdek volt- ami később az államrezon / raison d’état/ elnevezést kapta.”

Armand-Jean du Plessis, Cardinal de Richelieu 

” Richelieu életútjából és tevékenységéből három következtetést lehet levonni. Először is azt, hogy a sikeres külpolitika alapja egy olyan hosszútávú stratégiai koncepció, amelyet releváns tényezők gondos elemzéssel alakítottak ki.

Másodszor, egy államférfinak ezt a koncepciót a sok-sok zavaros és gyakran ellentmondásos kényszerkörülményt elemezve kell kialakítani. Koherens és céltudatos útmutatássá. Világosan látni kell, hogy miért, és hová vezet ez a stratégia.

Harmadszor az államférfinak el kell mennie a lehetőségek határáig és meg kell találnia a saját társadalma mindennapi megélt valósága és az elvárásai közötti szakadékon átívelő hidat. A megszokott dolgok ismétlése ugyanis stagnáláshoz vezet, nem kell hozzá semmi különösebb merészség.”A szerk. megjegyzése ez a legitimáció!! Kérdés van- e ilyen programja az Eu-nak a válasz azt hiszem egyértelmű!!! Ezt így látta Richelieu bíboboros az 1600-as évek közepén és így látja napjainban Henry Kissinger aki két amerikai elnököt szolgált ki.

A fentieket alátámasztandó a Századvég Alapítvány 2014 júniusában az brit követséggel rendezett egy konferenciát,nézzük mik voltak a legfontosabb megállapítások:

Az Unió előtt álló legfontosabb kihívások és ezek legfontosabb területei , mint a kompetenciák és szubszidiaritás támaköre / az Eu legitimációs válsága, a “demokrácideficit” kezelése a nemzeti parlamentek az európai polgárok és az európai intézmények közötti párbeszédben/.A főbb üzenetek:

1. Az Eu nem légüres térben van, hanem nemzetközi globális rendszerben, így bármilyen belső folymatot a nemzetközi folymatok tükrében kell megítélni. Lásd feljebb Richelieu bíborost.. a szerk.

2.Sok szó esett a legitimációs problémákról az uniós döntéshozók és a választók között.

3.Fontos üzenet,hogy a tagállamoknak meg kell határozni azt a politikai programot, melyet aztán az Eu intézményeinek végre kell hajtaniuk és a LÉNYEG ezen intézmények demokratikusan elszámoltathatók legyenek!!!!!

Nos, amit a korábbi cikkemben írtam az Eu alapos reformok,- és ezeknek a reformoknak szükségességét az élet követeltet ki -nem tud elfogadható választ adni korunk kihívására. Ezeket a gondolatok ha úgy tetszik gondolatébresztőnek is jók….a más szempontokat esetleg egy beszélgetés keretében tisztázhatjuk.

Jegenye, saját közlés

Hozzászólások

comments