Kínai-indiai kapcsolatok

Ha nem lennének politikai ellentétek, aligha lenne kétséges, hogy Kína legoptimálisabb partnere India lenne. Az ősi Selyemúton folytatott kereskedelem jelentősen hozzájárult a két civilizáció fejlődéséhez, összekötve, kapcsolatot teremtve a piacok és a kereskedők között. Mindkét állam fejlődő gazdaság, egyaránt alapítói a BRICS-nek és az AIIB-nek. A két óriásállam között növekszik az együttműködés, és úgy tűnik, gazdaságai igényeik is összeegyeztethetők. Kína úgy tekint Indiára, mint a magas hozzáadott-értékű, high-tech termékek, nukleáris létesítmények, erőművek potenciális felvásárlói piacára, míg India főként a feldolgozóipari, infrastrukturális befektetések vonzóvá tételével szeretné magához vonzani a kínai tőkét. Kihasználatlan termelőkapacitása, és óriási devizatartalékai következtében Kína azon kevés államok közé tartozik, melyek képesek finanszírozni az indiai keresleti oldalról felmerülő infrastrukturális projekteket (úthálózatok, repülőterek, vasutak, kikötők). Amennyiben India Kína partnere lesz Kínának a Selyemút-tervben, a világ két legnépesebb állama (összesen 2,6 milliárd lakos) lép egymással stratégiai szövetségre. Ha ehhez hozzávesszük Oroszország és Irán negyedmilliárdos lakosságát, máris a világnépesség életminőségének egyharmadára lesz hatással a projekt.

Ugyanakkor Kína és India között nem felhőtlen a viszony, fél évszázados megoldatlan viták nehezíthetik az együttműködést. India felrója Kínának régi ellenfelével, Pakisztánnal ápolt jó kapcsolatait, ugyanakkor Kína nehezményezi, hogy India túl szoros kapcsolatban áll az USA-val és Japánnal, akik a csendes-óceáni térségi kínai terjeszkedés legfőbb ellenzői. Egy nemrégiben Pekingben aláírt kínai-indiai megállapodás értelmében 22 mrd. dollárban írtak alá fejlesztési projekteket, és gazdasági-stratégiai együttműködést, ami kevésnek tűnik a kínai-pakisztáni 47 mrd. dolláros keretszerződéshez képest. A már idézett Bhadrakumar indiai ex-diplomata szerint India nem fogja leépülni hagyni nyugati orientációjú fejlesztési kapcsolatait. Mindemellett az USA befolyása láthatóan csökkent Indiában. A távlati fejlemények előrejelzése nem egyszerű feladat, mivel India nagymértékben függ a Kínával folytatott kereskedelemtől.

India a hidegháború évtizedeiben megtanult ügyesen lavírozni a Szovjetunió és az USA között, ami alatt elsajátította, miként lehet mindkét világhatalommal jó kapcsolatokat ápolni. Az ország pragmatikusan külpolitizál, könnyen elképzelhető, hogy stratégiai partnereit a „kövesd a pénzt”-elve fogja meghatározni, márpedig ez hosszú távon Kína esélyeit növeli.

Az AIIB-nek szép számmal  tagjai hagyományos nyugati szövetséges országok is. Ez azt bizonyítja, hogy a nyugati üzleti körök is látnak fantáziát a Selyemútban, és szeretnének részt venni a gigantikus infrastrukturális fejlesztésekben. Valószínűleg van néhány fejlesztési bank, amelyik még habozik, hogy részt vállaljon-e a projekt fő elemeinek finanszírozásában, az azonban nem kétséges, hogy megváltoznak az orosz-amerikai kapcsolatok is, de hogy az USA (elsősorban technológiai előnyeit kihasználva) bármilyen formában fogja-e támogatni a Selyemút-projektet, továbbra is nyitott kérdés marad.

Cs. v. F.

Források: zerohedge.com

oliprice.com

globalsecurity.org