 |
| Húti – jemeni kormányellenes – fegyveresek |
A szaúdi ENSZ nagykövet megerősítette, hogy a jemeni hútik – kormányellenes lázadók – elfogadták a felkérést a titkos tárgyalásokon való részvételre. Az eredmény a határfeszültségek mérséklődése és fogolycsere. A nagykövet szerint a jemeni húti lázadók két képviselője utazott Szaúd-Arábiába a titkos megbeszélésekre.
Abdallah al-Muallimi elmondta, hogy a talákozó enyhítette a határmenti feszültséget és fogolycserében is megegyeztek. „Továbbra is kitárt karokkal és szívvel fordulunk a párbeszéd felé, bárkivel” mondja Muallimi. Nyilatkozatával párhuzamosan a szaúdi vezetésű koalíció egyik szóvivője bejelentette a nagyobb hadműveletek befejezését. Muallimi mindazonáltal megjegyezte hogy amennyiben a jemeni kormány „megkér bennünket a hadjárat folytatására, természetesen így teszünk”. Szaúd-Arábia és szövetségesei 2015. márciusában kezdték a légitámadásokat a jobbára siíta lázadók ellen, akik Jemen jelentős területét tartják ellenőrzésük alatt. Szaúd-Arábia attól tart, hogy a hútik segítségével térségbeli riválisuk, Irán megvetheti a lábát az Arab-félszigeten. A beavatkozás kezdete óta több mint 6000 ember halt meg az ENSZ adatai szerint. Az ENSZ tisztségviselői felszólították Szaúd-Arábiát a katonai intervenció beszüntetésére.
A jemeni helyzet enyhülése és az orosz erők nagy részének kivonása Szíriából szinte egyidejűleg zajlik. Egy korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy az orosz-szaúdi kapcsolatok talán eléggé értékesek ahhoz, hogy egyik fél se kockáztassa ezeket feleslegesen. Bár a szunnita öbölmenti országok hagyományosan az Egyesült Államok szövetségeseinek számítanak, Oroszország és Szaúd-Arábia technológiai, gazdasági
együttműködése nagyon magas szintű és mindkét ország számára hasznos, továbbá Oroszország nagyon vigyáz arra, hogy ne valósuljon meg még egyszer a hidegháborúban már lejátszott forgatókönyv, amelyben a Szovjetunió egyszer csak egyedül találta magát az iszlámmal szemben. Ennek tükrében kell értelmezni, hogy Oroszország hivatalosan nem foglalt állást Nimr al-Nimr szaúdi siíta prédikátor kivégzése kapcsán, elítélte a teheráni szaúdi nagykövetség elleni támadást, és bár támogatja Iránt, nincs jele annak, hogy
Teherán vágyai ellenére nyíltan Szaúd-Arábia ellen forduljon. Formálisan Oroszország azért támogatója a siíta tábornak, mivel Basar el-Aszad szíriai rezsimjét támogatja, míg az Egyesült Államok garantálja szövetségese, Szaúd-Arábia biztonságát – a valóságban tehát Moszkva nem stratégiai szövetségese Iránnak.
Ehelyt hívjuk fel az olvasó figyelmét: senki ne gondolja, hogy a siíta oldal megerősödése vagy győzelme az iszlám teológiai konfliktusában bármilyen mértékben csökkentené a nemzetközi terrorizmust vagy elősegítené a nyugati világ biztonságát.
Al-Nimr kivégzése kapcsán néhány orosz elemző azt állította, hogy mivel bármilyen térségbeli feszültség felhajtja az olajárakat, ez végső soron kedvez a Kreml-nek. A valóságban ez sokkal több problémát okozna, mint hasznot: az arab országok elidegenednének Moszkvától, holott Oroszország ezekbe fegyvert, technológiát exportál, és beruházásokat hajt végre (emlékezhetünk, hogy a 80-as években Moszkva megfontoltan kivonta magát az iraki-iráni háborúból, ám mindkét félnek szállított fegyvereket), mindössze némi rövid távú előnyért cserébe. A moszkvai logika szerint a szíriai beavatkozásnak is a nyugati országokkal való kapcsolatokat kellene javítania (és
valóban, Kerry amerikai külügyminiszter január 8.-án már az Oroszország elleni szankciók feloldásának lehetőségeiről beszélt Davosban).
Tudjuk, hogy a közel-keleti viszonyok (mindig) jóval bonyolultabbak mint ami a felszínen látszik – az olvasóra bízom tehát, lehet-e a két esemény között összefüggés – valamilyen háttérmegegyezés, amelynek esetleg az amerikai pozíciók gyengítése a célja, vagy egyszerűen a felesleges és drága konfliktusok elkerülésének nagyon is emberi vágya?
Írta:
BG
Források: Aljazeera, Asia Times, Russia Direct, Bloomberg Business