Szaúd-Arábia lesz a következő Szíria?
A terrorszervezetek közül jelenleg az ISIS van a figyelem középpontjában, de figyelembe kell venni visszaszorításának biztonságpolitikai következményeit, és az ezzel járó új kihívásokat is.
Szalman bi Abd al-Aziz Al Szaud király
Az ISIS belefutott a falba. A nemzetközi koalíció egyre hevesebb küzdelmet folytat ellene, minek következtében a szervezet már nem képes a korábbi években megszokott hatékonysággal működni. Bár a csoport – anyagi forrásai kimerülésével – elveszítheti lendületét, és a fokozódó nemzetközi nyomás alatt kifulladhat, tagjai a szervezet felbomlásával nem fognak eltűnni. Fegyveresei számos országból verődtek össze, akik nagy részének semmilyen kapcsolatuk nincs azzal az országgal, melyben éppen harcolnak, ezért, ha a szervezet áthelyezi tevékenységét, potenciális bázistelepként ígéretes alternatívának tűnik Szaúd-Arábia. A belső feszültségek, az olajbevétel-központú gazdasága miatti instabilitás, és a szomszédaival való konfliktusok miatt ideális következő helyszín a dzsihádisták számára a Szaúd-ház birodalma.
Belső kockázati tényezők
Szaúd-Arábia mindig is szembe menetelt, sosem tudott hatékony válaszokat adni a társadalmi-demográfiai kihívásokra. Huszonnyolcmilliós lakosságának egyharmada bevándorló, a munkaerő kétharmadát is ők teszik ki. A lakosság 70%-a 30 év alatti, ezen a korcsoporton belül a munkanélküliség közel 30%-os. Az ország a saria és a királyi család és a vallási vezetőket tömörítő uléma diktálta szigorú vahabita elvek szerint éli életét, ami gyakran okoz feszültséget a bevándorló és a bennszülött lakosság között. Az uralkodói családon belül néhányan a társdalmi modernizáció hívei, de az ultra-konzervatívok következetesen ragaszkodnak a dogmatikus, merev vallásgyakorlási elvekhez, ami a királyi család és a lakosság egésze közti súrlódásokat eredményez.
Az ország a bevételeinek 80%-át biztosító kőolaj világpiaci árának alacsony szintje miatt történelmének legnagyobb költségvetési deficitjét tudhatja magáénak. Az ország vagyona ugyan még mindig hatalmas, túl is éli a krízisidőszakot, de a bizonytalansági tényezők érezhetően nőnek az országban. Ezek a körülmények amellett, hogy arra ösztönzik a terrorista sejteket, hogy elsődleges bázisként és optimális terepként tekintsenek az országra, arra is lehetőséget adnak ezeknek a csoportoknak, hogy a fiatal, munkanélküli tömegekben felszítsák az indulatokat.
Mióta a királyság lehetővé tette, hogy az USA állandó bázisokat tartson fenn területén, a királyi családnak szembe kell néznie egy ultraradikális, vahabita frakcióval, mely ellenez minden, a nyugati világgal fenntartott kapcsolatot. (Az egyik első „disszidens” Oszama bin Laden volt.) A későbbiekben ez a szárny volt felelős az országon belül elkövetett terrortámadásokért. Az ország a jövőbeli fenyegetések elkerülése céljából a közelmúltban a bűncselekmények közé sorolta be a szaúdi állampolgárok külföldi katonai konfliktusban való részvételét, azonban lehet, hogy ez már késői intézkedés. Szaúd-Arábia nem mindig ellenezte ennyire polgárai külföldi konfliktusokban való részvételét, sőt, volt idő, mikor a kormány aktívan ösztönözte, hogy fiatal polgárai Irakban, Afganisztánban, Csecsenföldön támogassák a Muzulmán Testvériséget. A kormány már látja, hogy ez a stratégia könnyen visszaüthet, hiszen, ha a szaúdi harcosok hazatérnek, a külföldön szerzett katonai képességeiket, tapasztalataikat akár ellenük is fordíthatják. Nem mellesleg Szaúd-Arábia ma az egyik legnagyobb terrorista-exportőr, közel kétezer szaúdi polgár csatlakozott az ISIS-hez, és az országban található a legtöbb ISIS-szimpatizáns. A külföldön harcolókkal való szakítás annak implicit elismerése, hogy a dzsihádisták hazatérésüket követően országon belül is készek folytatni a harcot, és hogy az ország a nemzetközi terrorizmus következő bázisországává válhat.
Az ország számos külső kihívással is küszködik. Az Irán elleni szankciók részleges feloldása Szaúd-Arábia és a szunnita közösség gyengeségét és vereségét igazolta, ráadásul az ISIS is több alkalommal célozgatott a monarchia USA-val fenntartott jó kapcsolataira. Válaszul a kormány közel száz ISIS-szimpatizánst tartóztatott le, azonban a gazdasági-társadalmi-diplomáciai nehézségek kezelése során tanúsított hibák és hiányosságok ideális táptalajt biztosítanak az ISIS toborzóinak.
Miért pont Szaúd-Arábia lehet a következő célország? A különböző országokból toborzott dzsihádisták számára ideális ellenségkép és jó élőerőgyűjtő-hely (nyugati kapcsolatok, gazdasági nehézségek, elégedetlen tömegek), ráadásul az iszlám két legszentebb helye, Mekka és Medina az ország területén található, melyek szimbolikus jelentőségük révén ideális helyszínné teszik a monarchiát egy újabb dzsihádista felkelés ideológiai megokolásaként. A királyi család csapdába került: ha modernizál, kivívja a radikális vahabiták haragját, ha viszont a radikálisok követeléseinek tesz eleget, akkor a társadalmi elégedetlenség fok fokozódni.
Összegzés: nem valószínű, hogy az ISIS-t meg lehet semmisíteni, ha ki is vonul Irakból és Szíriából, más formában, más nevek alatt, más helyszíneken tovább fog létezni. A világba szétszóródott dzsihádisták számára azonban Szaúd-Arábia optimális környezetet biztosító találkozási pont.
Cs. v. F.
Forrás: nationalinterest.org/
Nem hiszem! Az ISIS eddig mindig egy gazdaságilag és politikailag meggyengült, abszolút instabil országban jelent meg. Mint fentebb elhangzott, gazdaságilag ugyan vannak, és lesznek problémák az olaj árának függvényében, de ezt még tíz-húsz évig kibírják. Politikailag azonban jelenleg stabil az ország, függetlenül a néhol már felbukkanó elégedetlenségtől, de egy ilyen szikla-szilárdan bebetonozott hatalmi vezetést, háttérben egy komoly hadsereggel, nem tudom, hogy az ISIS egyáltalán megpróbálná e tesztelni!
Köszönjük az észrevételt. Valóban kicsi a valószínűsége egy gyors összeomlásnak, a fent felsorolt tényezők azonban valósak, gondolkodni mindenképp érdemes erről.