asd

Titkos háború Líbiában – 3. rész

Nyugati inváziós tervek

A tavalyi év végén amerikai és brit különleges egységeket vezényeltek Líbiába az ISIS további terjeszkedésének megakadályozása céljából. Február 19.-én az USA légiereje légicsapásokat hajtott végre az Iszlám Állam líbiai állásai ellen, megsemmisítve többek között a Sabrahta-i kiképzőtábort, és valószínűleg kiiktatva a szervezet helyi vezetőjét. A tavalyi évben a nyugati média arról számolt be, hogy elképzelhető az országban egy, szövetségesek vezette átfogó szárazföldi hadművelet az Iszlám Állam helyi érdekeltségei ellen. 
Bár többek között az olasz külügyminisztérium is tagadta, hogy tervbe lenne véve egy szárazföldi támadás, a Debka nevű izraeli hírszerző ügynökség beszámolója szerint január végén amerikai, orosz, brit, olasz és francia különleges egységek szállak partra Tobruktól délre, közel a líbiai-egyiptomi határhoz. Az orosz jelenlét igencsak kérdéses, és az izraeli portál sem tudta meggyőző bizonyítékokkal alátámasztani, egy közös amerikai-brit-francia-olasz együttműködés már korábban is többször szóba került. A Debka által közölt térképen a szövetséges inváziós erők két helyen szállnának partra. A darnah-i partraszállás sikere esetén Bengházi elérhető közelsége kerül, míg Szirte bevétele lehetővé tenné Tripoli, Miszráta visszavételét, ezáltal pedig a nyugati országok átvennék az ellenőrzést Líbia olaj-, és gázmezői felett (ld. mellékelt térképek). Mindez a Nyugat állandó katonai jelenlétét vonná maga után, hiszen korábban a nyugati érdekeltségéket (főleg brit) katonai magáncégek őrizték az országban, most ez a feladat a koalíciós csapatokra hárulna. Kérdéses, hogy ezek a tervek gyakorlati megvalósításra kerülnek-e valaha is, egyelőre csak az biztos, hogy a nyugati beavatkozás eddig kizárólag a Haftar-kormányzatnak küldött fegyverszállítmányokban, képzésekben és légicsapásokban realizálódott.
 A líbiai olajinfrastruktúra
A nemzeti egység hiánya
Nemzeti egységkormány hiányában az EU ellenez egy nagyszabású katonai beavatkozást az észak-afrikai országban. A különféle külpolitikai orientációjú, egymással rivalizáló csoportok, autonóm törzsek, etnikai-vallási közösségek, vallási fundamentalisták és helyi hadurak egységkormányba kényszerítése lehetetlen vállalkozás. Egy egységkormányba erőltetett frakciók a koalíciós kártyák újraosztását és Líbia további széttöredezését eredményezné. Ahhoz, hogy a Nyugat ellenőrzése alatt tudja tartani a líbiai olajkitermelést, nem szükséges önálló, egységes líbiai állam, az állandó katonai jelenlét mellett épp elegendő néhány „helyi alvállalkozó”.
Cs. v. F.
Források: katehon.com
    debka.com
                shoebat.com

Hozzászólások

comments