Richard Mahoney cikke
„Mikor lesz olyan robotom, amelyik kimos helyettem?” – ez a kérdés vezeti a slágerlistát azok közül, amelyeket olyan ismerősök és rokonok kérdeznek tőlem, akiknek a vágyait nem kötik gúzsba a robotokat működtető hardver és szoftver korlátai (a szorosan második kérdés a mosogatásra vonatkozik egyébként).
Miután a legtöbben közülük egész életükben várják ezt az életformát megváltoztató műszaki mérföldkövet, mostanában, némi hurráoptimizmussal, azt szoktam ígérni, hogy már nem kell rá sokat várni.
2016-tal a robotika elér egy olyan pontot, amikor alkalmazási köre a viszonylag szűk ipari és katonai alkalmazási területekről sokkal szélesebb piaci teret fog nyerni, ilyenek lesznek a kereskedelmi, a telepresence („távjelenléti”), szállító robotok na és persze a robotporszívók.
Nos, a robotok valóban részei lesznek mindennapjainknak?
Gill Pratt, a DARPA (Defense Advanced Research Projects Agency – az amerikai védelmi minisztérium technológiai kutatóhivatala) profetikus programvezetője, a DARPA Robotics Challenge – egy fejlesztőknek kiírt technológiai verseny – védnöke azt posztulálja, hogy a robotika egyfajta „kambriumi robbanás” előtt áll.
A kifejezés arra a körülbelül félmilliárd évvel ezelőtti jelenségre utal, amelynek során a földi állatvilág fajta- és létszáma az evolúcióhoz kritikus tömeget ért el. Pratt úgy véli, hogy a műszaki fejlődés egy hasonló, változatossági és alkalmazhatósági fellendülést fog eredményezni a robotok terén.
Míg a műszaki áttörések és felfedezések természetesen szükséges előfeltételei a piaci sikernek, ezek hátterében rendszerint olyan piaci erők és folyamatok állnak, amelyek – gyakran teljesen váratlanul – megteremtik a széleskörű elterjedés feltételeit. A valóságban négy olyan piaci erő figyelhető meg, amelyek megnyitják az utat az eddig fantáziált házirobotok felbukkanásához, és ennek az útnak még csak az elején járunk.
1. Az árupiacon beszerezhető robothardver már a kapuban van
A robotok gyártásához szükséges cikkek árai az elmúlt években folyamatosan csökkennek. Mostanában azonban, a háztartási elektronikában használt magas minőségű, alacsony árú érzékelők, elektronika és hírközlési alkatrészek megjelenésének köszönhetően a robotok anyaglistájának legnagyobb része piaci tömegcikk-áron beszerezhető. A mobil robotok alkotóelemei máris széleskörűen elérhetők a kereskedelemben. Ezekkel sokféle formában találkozhatunk, drónok, vízalatti járművek, robotporszívók és -fűnyírók alakjában, és már az autók is kezdenek önálló, embereket szállító automatákká átalakulni. Ennek a helyzetnek egy elképzelhető eredménye lesz számtalan korai stádiumban lévő, mobilrobot-alapon működő vállalkozás kivirágzása. Olyan sok, a mezőgazdaságban lehetőségeket kereső drónvállalkozás van már, hogy a piacra belépő új cégek inkább a bányászat vagy az építőipar irányába tekintgetnek, vagy más piaci résekre, és a fuvarozó robotok még itt sincsenek.
Ugyanúgy, ahogyan a számítógépiparban történt a nyolcvanas években, az olcsó hardver megjelenése egy sor vállalkozónak tette lehetővé, hogy újfajta alkalmazási területeket kísérletezzenek ki aránylag kis befektetéssel és kockázattal.
A hardver piacosodása most már kiterjed a robotkarokra (az iparból ismert ipari robotokra), amelyek árszintje az utolsó évtized során jelentősen, bizonyos területeken akár 50%-kal is csökkent. Az év elején két olyan robotkar jelent meg, amelyek most a megugrandó lécet jelentik az olcsó robotkarok versenyében: a dán Universal Robotics UR3 robotkarja 23.000 dolláros áron, és a Rethink Robotics Sawyer nevű robotja 29.000 dollárért. A robotok elterjedésének következő szintjéhez azonban drámai árszínt-csökkenés szükséges – a célkeresztben az ipari minőségű robotkar, ötezer dolláros darabáron. A gyártók számára ez az a lélektani határ, amelyen átlépve az alkalmazási lehetőségek jelentősen szélesebb köre nyílik meg.
(folyt. köv.).
A szerző Richard Mahoney, az SRI International robotikai igazgatója valamint a Silicon Valley Robotics ipari klaszter elnöke.
Forrás: TechCrunch.com