Bár az Egyesült Államok kormánya nem erősítette meg, hogy katonai beavatkozást tervez Líbiában, előkészületeiket figyelembe véve csak idő kérdése, hogy az USA és európai szövetségesei (Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország) mikor kezdig meg légi hadjáratukat a Daesh (az Iszlám Állam arab elnevezése – ford. megj.) ellen.
A New York Times szerint amerikai és brit különleges alakulatok néhány hónapja titkos felderítő küldetéseket teljesítenek Líbiában. Az amerikai Special Forces (különleges erők) nagy erőfeszítéssel igyekszik szövetségeseket keresni a különféle líbiai milíciák közt, egyelőre nem sok sikerrel. Az Egyesült Államokat leginkább a Daesh növekvő ereje és jelenléte zavarja Líbia tengerparti vidékén, az úgynevezett „olajfélholdban”, amely Vuska és Bin Dzsavad települések közt húzódik mintegy 240km hosszan, közöttük a megerődített Sirte, Kaddafi szülővárosa.
Néhány komolyabb indok, amelyek az Egyesült Államokat és szövetségeseit beavatkozásra sarkallják Líbiában:
– Líbia jelentős olaj- és földgázvagyonát a Daes erősödő jelenléte fenyegeti;
– Líbia a bevándorlókat Szíriából és más országokból Európába csempésző emberkereskedők egyik legfontosabb útvonala;
– Líbia támaszpontként szolgál az IS támadásaihoz Európa, Tunézia, Algéria és Marokkó ellen;
– a Daesh egyre nagyobb befolyásra tesz szert Líbiában, és összehangolhatja műveleteit a Sínai-félszigeten, Jemenben, Szíriában és Irakban aktív ágaival.
Az elmúlt néhány hónapban a Daes harci létszáma 3000-ről 6000-re nőtt. Az elmúlt hónapban Joseph F. Dunford tábornok, az amerikai Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke azt mondta, hogy az USA, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia készen állnak a Daesh ellen határozott katonai műveletekre, és Obama elnök úgy nyilatkozott, az Egyesült Államoknak megvan a jogosultsága egy líbiai katonai intervencióra. Egy magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő hozzátette, hogy valójában csak az elnök engedélyére kell ehhez várni.
Obama elnök mérlegre tette egy további, arab ország ellen irányuló katonai akció lehetséges következményeit. Idáig ellenállt a nemzetbiztonsági kabinet fokozódó nyomásának, különösen pedig „héja” katonai tanácsadóinak, hogy engedélyezze a líbiai beavatkozást.
Obama elnök arra próbálja tanácsadóit késztetni, hogy erőfeszítéseiket inkább a szétszakadt líbiai kormány egyesítésére fordítsák, mielőtt meghozza döntését a beavatkozás méretét és célját illetően. Dunford tábornok mindenképpen szükségesnek látja a beavatkozást, hogy megállítsák a Daesh átterjedését más, sérülékeny észak-afrikai és szubszaharai országok területére. A tábornok azt is elmondta, hogy az USA dolgozni fog azon, hogy a Líbiával szomszédos országok kormányait és hadseregeit megerősítse a terrorista csoportokkal folytatott harc eredményessége érdekében.
Nyugati katonai beavatkozás esetén Tunézia van kitéve a legnagyobb fokú fenyegetésnek Líbia szomszédai közül. Míg Egyiptomra leginkább a fegyverek beáramlása gyakorolja a legnagyobb hatást a hézagos líbiai határvonalon keresztül, Tunéziát a líbiai és más menekültek elkerülhetetlen áradata fenyegeti.
Az elmúlt évek kíméletlen társadalmi egyensúlytalansága és gazdasági összeomlása erodálta a tunéziai állam erejét. Tunézia nagyon ijesztő válsággal fog szembenézni, ha líbiai Daesh és más iszlámista szervezetek, mint például a Líbiai Hajnal, közötti, máris eléggé erőszakos konfliktus eszkalálódik. A tunéziai gazdaság és szociális ellátórendszer számára máris nagy kihívást jelent a 2011-es háború 2 millió menekültje. A nyugati légicsapások felújítása kétségtelenül legalább további egymillió menekültet fog útra késztetni Tunézia irányába. Ilyen létszámú menekült tarthatatlan helyzetet okoz egy olyan kis területű országban mint Tunézia, amely korlátozott természeti erőforrásokkal rendelkezik, amelynek a lakossága hirtelen csaknem egy harmadával nő meg.
Az USA és az európai országok már akadályokat állítanak fel a menekültáradat megállítására, egyes gazdag országok mint Norvégia elkobozza a szíriai menekültek értékeit, hogy abból finanszírozza ellátásukat. Érthető és szükséges lenne a tunéziai kormány részéről, hogy diplomáciai lépésekkel biztosítsa az USA és európai szövetségesei anyagi és biztonsági támogatását, a tunéziai kormányzat megsegítését, hogy elbírjon a líbiai intervenció emberi következményeivel. Tunéziának ragaszkodnia kell a líbiai egységkormány létrehozásához bármilyen katonai akciót megelőzően, amely képes arra hogy a légicsapások révén a Daesh-től megszabadult területeket ellenőrzése alá vegye.
Tunézia és Líbia közös határa 500km, a Daesh beszivárgásának veszélye igen magas. Ha a következő hetekben a konfliktus eszkalálódik, a Líbiában harcoló mintegy 1500 tunéziai megkísérel majd átjutni a porózus határon Tunéziába, hogy csatlakozzon valamelyik aktív Al-Kaida fiókcsoporthoz, mint az Ansar al Saría vagy az Uqba ibn Nafi. A tunéziai belügyminisztérium máris megerősitette, hogy tunéziai Daesh tagok százai tértek vissza Tunéziába, és csatlakoztak az Ansar al-Saríához. Tunéziai fegyveresek további beáramlása tovább rontaná a már most leterhelt biztonsági erők múködési feltételeit.
Míg az USA és szövetségesei politikailag és gazdaságilag is hasznot húznának egy elhúzódó, Daesh elleni háborúból Líbiában, Tunéziának minden bizonnyal hátrányos következményekkel kellene szembenéznie. Ebből a szempontból bölcsességre vallana, ha a tunéziai kormány továbbra is hangsúlyozná semlegességét a líbiai konfliktusban, hogy megkímélje Líbiában élő polgárait a milíciák megtorlásaitól. A kormánynak továbbá ragaszkodnia kell, hogy az USA és szövetségesei biztonsági garanciákat nyújtsanak, a tunéziai társadalmi és gazdasági viszonyok további leromlásának elkerülésére, amelyet a tervezett líbiai katonai akció okozna.
Szerző: Jawed Zouari (jelenleg a politikai tudományok professzora a Seattle Central College-ben, doktorátusát az University of Washington H. Jackson School of International Studies-ben szerezte, nemzetközi tanulmányok területén. Több egyetem vendégoktatója és Fulbright-ösztöndíjas előadója).
Forrás: TUNISIA-LIVE
Ford.: BG