Irán kidolgozta az idén februárban, az 1979-es iszlám forradalom évfordulóján, az iráni forradalmi gárdahadtest (IRGC) dísszemléjén bemutatott áttervezett, továbbfejlesztett Sahid-129 drónt (UAV-unmanned arial vehicle, személyzet nélküli repülőeszköz).
A Fars News Agency által közzétett kép
Az állami Farsz Hírügynökség által közzétett képen látható, hogy a gép orr-részét jelentősen átalakították, melynek révén a drón most leginkább az amerikai General Atomics RQ-1 Predator fegyverplatformjára hasonlít leginkább. A korábbi burkolatidom másképpen mutatott.
A korábbi kivitel (forrás: Defense Update)
Az eredeti modellt 2012-ben mutatták be, szintén a Forradalmi Gárda felvonulásán. Iráni források szerint az eredeti típus 8 „fegyvert” – függesztményt tud hordozni, adatátviteli hatótávolsága 1200km, és képes 24 órán keresztül levegőben tartózkodni. Felderítési rádiusza 200km.
Bár az iráni források nem közöltek részleteket arra vonatkozóan, hogy miért nagyobbították meg az orr-rész burkolatát, a Predator sorozatban itt egy BLOS SATCOM (látóhatáron túli vételre képes műholdas) datalink vevőt helyeztek el, amelynek révén a repülőeszköz hatótávolsága megnőtt, és lehetővé tette a drón távirányítását a világ bármely pontjáról. A Predator egyik utódja, az MQ-1C Gray Eagle ugyanitt SAR/GMTI felszíni radart hordoz, amely alkalmas életjelek felderítésére a földfelszínen.
A burkolattól eltekintve a gép elrendezése nem változott, maradt a V-vezérsíkos, tolólégcsavaros elrendezés, az orr alatt elhelyezett infravörös/ultraibolya dómkamerával és a két szárny alatti fegyverfüggesztő ponttal. Az állami média a 24 órás repülési időn, a 2000km-es hatótávolságon kívül nem közölt más teljesítményadatokat, így egyelőre nehéz megmondani hogy az „új” Sahid-129 mennyiben fejlettebb az előző modellnél.
Bár külseje az MQ-1 Predatorra emlékeztet, a gép inkább az izraeli Hermes 450 átvétele, bár annál nagyobb méretű és teherbíróbb is. Megjelenéséből arra is lehet következtetni, hogy a kompozit anyagok felhasználása és megmunkálása tekintetében sokat fejlődött az iráni ipar.
Az ELBIT HERMES 450 (forrás: militaryfactory.com)
Az, hogy a drón csapásmérő bevetésekre is alkalmas, hogy a szenzorok és adatátviteli eszközök is fejlettebbek valamint kompaktabb kivitelűek a korábbiaknál. A Sahid-129 fejlesztése mellett Irán nagy erőfeszítéseket tesz a 2011-ben zsákmányolt titkos amerikai RQ-170 lemásolására („reverse engineering”). Ennél az emlékezetes esetnél iráni állítások szerint behatoltak az RQ-170 lopakodó drón irányítószoftverébe, és iráni területre „eltérítve” leszállásra kényszerítették. Ennek a valószínűsége minimális, tény azonban hogy egy RQ-170 valóban lezuhant az iráni-afgán határvidéken, de már iráni területen 2011-ben.
Az RQ-170 Sentinel-ről ismert kevés kép egyike. Forrás (és a fenti eset leírása): AVIATIONINTEL
Erről a Forradalmi Gárda parancsnoka, Hosszein Szalami dandártábornok nyilatkozott. A szupertitkos, védett technológiának számító amerikai lopakodó drónt a CIA használta felderítésre, és úgy alakították ki hogy el tudja kerülni a légvédelmi rendszereket, ismerték el az eset után egy héttel a CIA tisztviselői.
Irán bemutatott ezen kívül egy koppintott támogató drónt, amelyet az amerikai haditengerészet egy iráni hatóságok által elfogott Insitu Scan Eagler repülőeszközről másoltak. Az iráni eszköz a Scan Eagle törzsét alkalmazza, de rövidebb szárnyakkal, az RQ-21A-hoz hasonló kettős, felfordított V-vezérsíkkal ellátott farokrészével kombinálva.
Szerző: BG