asd

Nem, nem fogsz tudni visszamenni a Szovjetunióba! – 2. rész

Nem, nem fogsz tudni visszamenni a Szovjetunióba! – 2. rész
A SZU fennállásának hét évtizede alatt az életforma gyökeresen megváltozott, a korábbi agrártársadalomban élő lakosság az erőltetett iparosodás következtében a nagyvárosokba és azok vonzáskörzetébe koncentrálódott. A SZU felbomlása után a lakásállományt magánosították, ami nagy versenyelőnyt biztosít az orosz családoknak, ugyanis bérletidíj-mentes ingatlanokban élnek, ellentétben a jövedelmük jelentékeny részét bérleti díjakra költő, amúgy is végletekig eladósodott amerikai családokkal. A tömegközlekedési hálózat nagyrészt érintetlen maradt, sok városban fejlesztették és bővítették, ami további előnyöket biztosít az autófüggő, napi pár órát közlekedési dugókban töltő országok polgáraival szemben, ahol az időseknek ráadásul választaniuk kell, ha már nem képesek biztonságosan vezetni: otthon maradnak, vagy saját és mások életét kockáztatva megkísérlik a vezetést.
Amikor valami összeomlik, az emberek hajlamosak azt hinni, hogy egyszerűen megszűnik létezni. Az összeomlás jellegétől függ a dolog. Ha egy gát átszakad, megszűnik az áramszolgáltatás, az áradat következtében ténylegesen elpusztulnak az anyagi javak. Ha egy iskolaépület omlik össze, maga alá temetve néhány embert, még nem omlik szűnik meg maga a Tudás. A gazdaságok, különösen a buborékgazdaságok mindig összeomlanak. A birodalmak is összeomlanak. A civilizációkról is mondják, hogy összeomlanak, de tényleg így van ez? A Római Birodalom is összeomlott, de civilizációs alapvonalai fennmaradtak. Maga a Birodalom eltűnt ugyan, de amikor Európa ismét képessé vált egy nagyszabású társadalmi organizmus létrehozására, elővette, leporolta, és alkalmazni kezdte a római civilizáció alapelveit (római jog, latin nyelv, társadalmi felépítés). Úgy tűnik, a civilizációk nem omlanak össze: egy gyújtószikraként ható új impulzus újra életre kelti őket, vagy felváltja egy másik civilizáció.
A SZU, mint politikai entitás eltűnt, de civilizációs szervezete fennmaradt. Két fogalmat kell megvizsgálni: a szovjet (magyarul: tanács) és a szojuz (magyarul: szövetség). A szovjet szó eredetileg a munkástanácsok megnevezése volt, az idők során melléknévi tartalommal ruházódott fel. A mai napig használják ezt a kifejezést: „segítsen a szovjet”. A szojuz is él, a Vámunió egyben Szojuzunió is. Az orosz gyerekek a Szojuz szellemében nőnek fel, köszönhetően a szovjet érában remek mesefilmeket és animációs filmeket készítő Szojuzmultfilm stúdiónak, melyek ma is roppant népszerűek.
A Nyugat mindent megtett, hogy a Szojuz szellemiségét felváltsa, és saját civilizációs értékrendszerét tegye dominánssá: piacgazdaság bevezetésével, nyugati anyagi, kulturális, szellemi termékek vég nélküli árasztásával, valamint olyan, a Szojuz szellemiségétől és néplelkétől távol álló társadalmi normák rátukmálásával, mint a homoszexualitás egyenlő státuszú elfogadtatása. Ezeket az értékeket, normákat a Szojuz társadalmi szervezete, mint testidegen anyagot lökte ki magából az egykori SZU teljes területén (kivéve néhány esetet, mint Ukrajna). A nyugati normarendszer térhódításának kudarca azt eredményezte, hogy a társadalmi dezintegrációs évek megrázkódtatásait követően az élet és a társadalom a korábbi civilizációs értékek mentén szerveződött újra.
Ezek közül a legfontosabb a társadalmi konzervativizmus. Az Orosz Föderáció két legjelentősebb vallása az ortodox kereszténység és az iszlám. A nyugati nyomulás olyan társadalmi mintákat kínált (pl. homoszexuálisok házassága), mely mindkét vallástól idegen, így kompatibilisekké váltak egymással, tehát a vallás nem lehet megosztó tényező.
A másik alapelv a nemzettudat. Oroszország nem egy nemzet, hanem egy multinacionális szövetség, ami a társadalmi-politikai szerveződést is alapjaiban határozza meg. Oroszországot több, mint százkilencven nemzet alkotja, az etnikai oroszok a lakosság háromnegyedét teszik ki. Ez az arány valószínűleg csökkenni fog a jövőben, mivel a bevándorlók számát tekintve Oroszország világviszonylatban a második helyen áll, azonban képes a Szojuz szellemisége képes integrálni a nagyszámú ukrán, üzbég, tadzsik, kazah usw. migránst.
A SZU alatt nagy hangsúlyt helyeztek az ország multi—etnikai összetételére, a nemzeti kultúrák ápolására: számos kis nemzet először kapott írott, nemzeti irodalmat, az egyes nemzeti nyelvek a tananyag részeivé váltak. Az Orosz Föderáció napjainkban biztosítja a helyi nyelvek használatát a helyi közigazgatásban, ezzel javítva az önállóságot, és erősítve a társadalmi kohéziót. Biztosított a legteljesebb körű autonómia és szuverenitás, az egyes közigazgatási egységek saját törvényeik szerint működnek. Erre a legjobb példa a modern Csecsenföld.
Ugyanez az USA-ban másképp néz ki: az etnikai hovatartozás tabu, a virtuális nemzeti egységről szóló propagandával szemben mesterségesen felcímkézett etnikumokat tartanak nyilván. Különösen a „latino” címke hamis, hiszen egy bolíviaiban és egy kubaiban alig van közös vonás, legfeljebb annyi, hogy azonos mértékben érzik magukon az angolszászok részéről feléjük áradó hátrányos megkülönböztetést. Mi lenne, ha az afro-amerikaiaknak és a mexikóiaknak nyújtana az USA hasonló szintű autonómiát? Úgy esne szét az ország darabokra, ahogy van. A polgárháború névleg a rabszolga-felszabadítás fennkölt eszméjével zajlott, ehhez képest annyi történt, hogy a rabszolgaság egyik formáját felváltotta egy másik: ma több fekete van a börtönökben, mint ahányan összesen voltak a polgárháború idején az egész USA-ban.

Nem tudni, milyen háborúk lesznek a jövőben, vagy mi fogja kiprovokálni azokat, de a civilizációkon belüli törésvonalak meghatározó szerepet fognak játszani. Csak az idő fogja megmondani, Kelet és Nyugat civilizációja közül melyik bizonyul majd tartósabbnak.   
Cs. v. F.
Forrás: cluborlov.blogspot.com

Hozzászólások

comments

Nem, nem fogsz tudni visszamenni a Szovjetunióba! – 2. rész” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzászólások lezárva