Az egyik legnagyobb, nyugati média által folyamatosan felszínen lebegtetett dezinformáció, hogy Putyin a Szovjetunió restaurálására készül, és Krímea annexiója ennek a tervnek az első lépése. A megtévesztő propaganda helyett lássuk a tényeket.

A Szovjetunió (továbbiakban: SZU) 1991. dec. 26.-án hivatalosan feloszlott, elismerve a korábbi szovjet tagköztársaságok függetlenségét, létrehozva egyúttal a gazdasági kapcsolatokra bazírozott Független Államok Közösségét (FÁK). A nyugati világban nagy örömmel vették tudomásul a SZU megszűnését, úgy gondolták, Keleten is ugyanígy éreznek. Ezzel szemben 1991. márc. 17.-én a szakszervezet szavazást írt ki, melyen 80%-os részvételi arány mellett 77% szavazott a SZU valamilyen formában való megőrzése mellett. A nyugati elemzők úgy vélték akkoriban, hogy ez a közhangulat a bizonytalanságnak, a jövőtől való félelemnek tudható be, és úgy gondolták, ha a lakosság megismeri és megszokja a szabadságot, többé nem akar majd Oroszországhoz kötődni. 

Ezzel szemben 2011-ben, húsz évvel a függetlenedés után, Ukrajnában újabb felmérést végeztek. A szociológusok legnagyobb döbbenetére a lakosság 30%-a kívánta a szovjet típusú tervgazdálkodáshoz való visszatérést, ráadásul ezek 17%-a fiatalkorú volt, akiknek nem voltak tapasztalataik a szovjet rendszert illetően, és a megkérdezettek mindössze 22%-a kívánta a nyugati típusú szabadpiaci demokráciát. A tervgazdálkodáshoz való nosztalgikus visszatérési vágy azt bizonyítja, mennyire nyomorúságos kudarc volt Ukrajna nyugati típusú piacgazdaságra való átállítása.

Putyin 2010-ben kijelentette: „aki nem sajnálja a SZU összeomlását, annak nincs szíve. Aki vissza akarja állítani, annak nincs esze.” Márpedig Putyinnak van esze, tehát nem a Szovjetunió 2.0 verziója van tervbe véve. Akkor viszont mi?

A SZU-ban egységes belső piac és szabadkereskedelmi övezet volt a tagállamok között, csakúgy, mint a nemrégiben létrehozott, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását lehetővé tevő Eurázsiai Unióban. Hosszútávon a gazdasági szövetségben részt vevő országok egyeztetett makro-, és valutagazdasági politikát kívánnak folytatni, ezzel védelmet biztosítva önmaguknak a globális gazdasági megrázkódtatásokkal szemben, melynek fontos eleme az egységes belpiac. Ukrajna nem volt hajlandó csatlakozni az Eurázsiai Unióhoz, aminek most issza a levét: gazdasága összeomlott, az első negyedévben 17%-kal csökkent az ukrán gazdaság a tavalyi év hasonló időszakához képest.

Kétségtelen, hogy a rendszerváltozásnak megvoltak az előnyei (nyitottabb gazdaság, államilag sulykolt ideológia megszűnése, a Párt tévedhetetlenségébe vetett hit eltűnése), amit egy szűk réteget leszámítva örömmel fogadott, ugyanakkor a társadalom más alrendszereiben csak károkat okozott. Ilyen szegmensek az egészségügy és a közoktatás. Az egészségügy állami monopóliumának megrepedésével megjelentek a magánszolgáltatások, az ezek keretében kínált ellátásokat, gyógyszereket anyagiak hiányában sokan nem tudnak igénybe venni. Az oktatási rendszer még kielégítően funkcionál, de itt is színvonal-csökkenés figyelhető meg.

A SZU jelentős összegeket fordított a tudományra, a kultúrára, ezek az összegek a kilencvenes évek anarchikus, kaotikus viszonyai között elvesztek. A SZU világszínvonalban volt bizonyos tudományos kutatásokban, és termékfejlesztésekben, azonban ezeket nem a szabadpiaci viszonyoknak és a kereskedelemben való megfelelésnek fejlesztették ki. A nyugati termékekkel nem voltak képesek felvenni a versenyt a belső piacon, az exportszférában pedig reménytelenül hátrányos alaphelyzetből indultak. Mivel nem a nyugati fogyasztói piacra szánták őket az előállító cégek, mire a késést behozhatták volna, versenyképtelenségük miatt tönkrementek. 

(Folyt. köv.)

Cs. v. F.

Forrás: cluborlov.blogspot.com